Könyv és fesztivál
Néhány éve még a könyvek és a fesztivál fogalom egymáshoz képest kissé idegen dolgokat jelentettek számomra. A fejemben a könyvekhez a könyvesboltok könyvillatú nyugalma, míg a fesztiválhoz a színpad előtt ugrálás, de minimum a hangos zene kötődött.
Azóta már tudom, hogy a két fogalom tökéletesen összepasszol. A Millenárison idén is igazi könyves fesztivál hangulat volt, ahol kocsiban tologatott baba, öltönyös úriember és nyugdíjas házaspár egyaránt jött-ment a forgatagban. Csak a parkban folyó építkezés rontotta némileg az összképet, sajnáltam, hogy a nagyobb tavat is eltakarták, és a palánkok miatt kevesebb hely maradt a gyepen a tavaszi napsütésben piknikezőknek.
Érdeklődőként már jó néhány könyves eseményen részt vettem, azonban az idei volt az első, ahol nem csak olvasóként, de dedikáló íróként is részese lehettem az kalandnak.
Mint minden fontosabb eseményre, a családom ide is elkísért. Férjem cipelte a roll-up-ot, lányaim pedig a megvásárolható könyvek számáról egyezkedtek velem, miközben a standok között a tömegben furakodva kerestük a dedikálás helyszínét. Helyettem is válogattak és végül négy könyv lett a befutó.
A saját szereplésem előtt még szereztem egy-egy protekciós, sorbaállás mentes aláírást Varga Beától és Róbert Katitól, akit pont én váltottam az aláírók sorában. Aztán ahogy az asztalhoz ültem, átfutott a gondolataim között, hogy nekem nincs dedikálós társam, így kénytelen leszek egyedül üldögélni és jobb híján Eszteréket szórakoztatni a KMK könyves pultjánál, ha nem jönnek az olvasók. De ez nem következett be, mert sokan érdeklődtek, és még igazi sor is kialakult előttem. Fiatal és idősebb olvasók egyaránt jöttek, volt, aki ott helyben vette meg frissen, ropogósan a regényt és volt, aki a saját, kissé már viseletesebb példányát hozta. Meglepődtem, hogy vannak olyanok, akik aláírt könyveket gyűjtenek, és nem is hallottak a regényről, egyszerűen csak egy dedikált példányra vágytak. Sőt néhány vidám fiatal nem is könyvet akart dedikáltatni, hanem csak névre szóló könyvjelzőt kértek. Amikor rákérdeztem, kiderül, hogy aláírt regényük már van. Jól esett, hogy megtaláltak az ismerős írótársak is és egy kis beszélgetés is belefért. A kellemes feldobódottságomban észre sem vettem, és elrepült az idő. Lebontottuk a roll-up-ot, elkértem a plakátomat emlékbe és mielőtt végleg hazaindultunk volna, még meglátogattuk a kürtös kalácsos bódét.
Köszönöm minden kedves olvasómnak, ismeretlennek és ismerősömnek, hogy eljöttetek és így remek élménnyé tettétek életem első dedikálós könyvfesztiválját! 🙂
Kapcsolódó bejegyzések
Piszkos Tizenkettő
Sütő Fanni készített velem interjút. Aki szeretne kicsit többet tudni rólam, olvassa el bátran.
Megjelenésre várva….
Jön a hétvége 🙂 Kedvcsinálónak hoztam egy újabb idézetet:
Olvasói ajánló
A regényhez nagyszerű ajánlókat írtatok 🙂 Íme az egyik:
Megvásárolható kötetek...
