Pénteki idézet: Winnetou

Az eheti #PI ifjúságom legjelentősebb regényéből való. Felejthetetlen a négy kötetes, súlyosan cenzúrázott szocialista változat is, de az igaz, lelket is megérintő élményt az eredeti szöveg jelenti.

„Másnap kora hajnalban elindultunk, mert hiszen minden pillanatban tartani kellett az indiánok megérkezésétől. Az apacs holtestét takaróba burkoltam, s lóhátra erősítettem. Innen a nagy Ventre-hegyig csak kétnapi út volt. Egyenesen arrafelé indultunk, mégpedig olyan óvatosan, hogy nem találtak rá a nyomunkra az indiánok.

A második nap estéjén elértük a Metsur folyócska völgyét. Ott temettük el az indiánt, keresztény imák mellett, és olyan ünnepélyességgel, ami méltó volt a nagy főnökhöz és híres harcoshoz. Minden fegyverével, teljes harci díszben ül egyenesen a lován, amit lelőttünk, hogy ne kelljen gazdáját a halálban sem elhagynia, egy halom belsejében. Ezt a halmot mi építettük köréje földből. A domb tetején nem libegnek a megölt ellenségek skalpjai, mint ahogyan más halott főnökök sírján látni, hanem három kereszt magasodik rajta ….…

A harangot, amit Winnetou elásott, megkeresték, és az új telepre vitték, ahol a farmerek újra felépítették a kis kápolnát is. Ha fel-felcsendül tiszta hangja, s a telepesek ajkán az Ave Maria szól, valamennyien visszagondolnak az apacsok főnökére, és tudják, hogy beteljesedett, amit haldokló ajakkal suttogott együtt velük:

Madonna, ó, hozzád esengve

Mondom majd végső hő imám,

Hittel induljak a halálba

És jussak hozzád azután.

Ave, ave Maria!”

(Karl May – Winnetou)

Megvásárolható kötetek...